A Magyar Királyság az 1526-os törökök ellen vívott mohácsi csatában elveszítette teljes önállóságát, az ország 3 részre szakadt, majd a Habsburg Birodalom része lett. A Habsburg Birodalomban erősödött az osztrák-magyar konfliktus, ami abban csúcsosodott ki, hogy a magyarok 1848–49-ben szabadságharcot vívtak a Habsburgok (osztrákok) ellen, amit az osztrákok orosz segítséggel levertek. A két fél 1867-ben egyezett ki egymással, megalakult az Osztrák–Magyar Monarchia, ahol Ausztria és Magyarország elvileg egyenrangú félként, közös uralkodóval irányította az államot. Erre a korszakra már kicsúcsosodtak a különböző nemzetiségi mozgalmak követelései, a magyarországi nemzetiségek egyre erőteljesebb konfliktusba kerültek a magyarokkal. A magyarországi politika inkább ellenségesen, mint megértően viszonyult a többi nemzetiséghez, így fokozatosan elmérgesedett közöttük a viszony.

1914-ben Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia részeként hadat üzent Szerbiának, ezzel elkezdődött az 1. világháború. A világháború alatt az USA-ba emigrált csehek és szlovákok között születtek meg azok a tervek, melyek előkészítették az önálló Csehszlovákia megalakulását. Az Osztrák–Magyar Monarchia, ezen belül Magyarország a háborúban vereséget szenvedett, a győztes hatalmak pedig úgy döntöttek, hogy az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlik. A nemzetek önrendelkezésére hivatkozva az Osztrák–Magyar Monarchia romjain megalakultak a különböző nemzetek nemzetállamai, pl. Csehszlovákia is. Magyarországgal 1920. június 4-én íratták alá a trianoni békét, melyben az ország területe 282 000 km 2 -ről 93 000 km 2 -re csökkent, vagyis 2/3-át elveszítette. A döntés értelmében 3 millió magyar a határon túlra került, ugyanis az új határok kialakításánál a nemzetiségi szempontot felülírták a gazdasági szempontok. Kb. 700 000–1 000 000 magyar az újonnan megalakult Csehszlovákiába került, ezzel kezdődött el a szlovákiai magyarság története.