A trianoni béke óriási sokként érte a magyarokat mind a területileg „összezsugorodott” Magyarországon, mind a határon túlra került részeken. Magyarország nemcsak lakosságának nagy részét veszítette el, az elszakított területekkel fontos nyersanyaglelőhelyeket, termőföldeket, gyárakat, vasútvonalakat, intézményeket stb. is elveszített, vagyis gazdasági meggyengülésre volt ítélve. A határon túlra került magyarság körül a megkérdezésük nélkül változott a határ, és olyan országokba kerültek, melyekhez egyáltalán nem kötődtek, egyik napról a másikra többségből kisebbséggé váltak.
Csehszlovákia az akkori korhoz képest egy demokratikus államnak volt mondható, ez valamelyest megmutatkozott az ott élő magyarok helyzetében is. A (cseh)szlovákiai magyarok pártokat alapíthattak, ápolhatták kultúrájukat, használhatták anyanyelvüket, alap- és középfokú tanulmányaikat magyarul végezhették. Azonban a csehszlovák állam semmit nem tett azért, hogy otthon érezzék magukat, megbízhatatlannak tartották őket, a földosztásból nem részesültek kellő mértékben, nemzeti ünnepeik megünneplésében korlátozva voltak, magyar egyetemre nem járhattak, állami munkahelyeken nagyon kis számban dolgozhattak stb. Nem meglepő tehát, hogy az itt élő magyarok visszavágytak Magyarországra.
A trianoni döntés aláírásától a magyarok körében megjelent a revízió iránti igény, vagyis el akarták érni, hogy módosítsák a békeszerződést, és kapjanak vissza területeket. Ez a 2. világháború előtt és alatt fokozatosan meg is valósult, de a magyarok nagy árat fizettek érte, ugyanis a revíziós törekvéseiket Adolf Hitler támogatta, így Magyarország a németek mellé sodródott, ebből az „ölelésből” pedig már nem lehetett kikerülni.
Ami a (cseh)szlovákiai magyarokat illeti, 1938. november 2-án az első bécsi döntés értelmében Csehszlovákia déli része visszakerült Magyarországhoz, amit az itt élő magyar lakosság kitörő örömmel fogadott. Bár hozzá kell tennünk, hogy aztán nagy részük csalódásként élte meg, ami Magyarországon várta őket. Csehszlovákia a 2. világháború alatt megszűnt létezni, az „önálló” Szlovák Állam Hitler bábalama volt, és bár kisebb számban, de itt is maradtak szlovákiai magyarok, aki Jozef Tiso fasiszta diktatúrájában voltak kénytelenek élni.
