Azoknak a személyeknek a nevét, akiknél megjelenik a többes identitás, minden nyelv a saját szabályai szerint írja le. Bár az egyik leghíresebb szlovák költőnél, Pavol Országh Hviezdoslavnál is előjön a magyar-szlovák identitás kérdése, a magyaros „Országh Pál” forma (a Hviezdoslav művésznévként került a neve mellé) valahogy mégiscsak furcsán néz ki azok szemében, akik szlovák irodalomórán tanultak róla. Hiszen Hviezdoslav „A szlovák költő” – így él a tudatunkban. Ami teljesen helyes is, hiszen Hviezdoslav is elsősorban szlováknak vallotta magát. Ami ma már ennyire egyértelmű, akkoriban nem volt az, hiszen Hviezdoslav „visszatalált” a szlovák nyelvhez, erről ő maga is így írt. Bár anyanyelve a szlovák volt, tanulmányai folyamán magyar és német környezetbe került, magyarul és németül is írt verseket. Petőfit, Aranyt, Schillert és Goethét it példaként tekintette. Végső döntése azonban az „édesen csengő” szlovák nyelv lett. Hviezdoslav politikai téren is kiállt a szlovákság mellett, Csehszlovákia megalakulását is üdvözölte, bár az új államban már csak néhány évet élhetett.