Aki 1917-ben született, 1993-ban a 76. életévét töltötte be. Ha egy ilyen ember életútját végigkövetük, ki sem kellett mozdulnia otthonról, mégis több ország állampolgárának is mondhatta magát élete folyamán. Ő nem ment sehova, a határok változtak körülötte.

Képzeletbeli hősünk az Osztrák–Magyar Monarchiában született, Dunaszerdahelyen. 1920-ban a trianoni döntés értelmében a terület Csehszlovákiához került, ő pedig csehszlovák állampolgár lett. 1938-ban meghozták az első bécsi döntést, Csehszlovákia déli része visszakerült Magyarországhoz, így hősünk ismét egy új államba került. Amennyiben egy pozsonyi illető életútját vizsgáljuk, ő is más országhoz került ekkor, a Tiso-féle Szlovákia polgára lett. De térjünk vissza dunaszerdahelyi hősünkhöz, aki 1945-ben ismét visszakerült Csehszlovákiába. Mivel abból indultunk ki, hogy nem ment sehova élete folyamán, azt is feltételeznünk kell, hogy szerencséje volt, és elkerülte a kitelepítést. 1993-ban megalakult az önálló Szlovákia, így hősünk immár egy negyedik államalakulat állampolgára lett, pedig ki sem mozdult Dunaszerdahelyről.

Még szövevényesebb a dolog, ha egy kisszelmenci anekdotát veszünk:

– Mondja el, ki maga, mit csinált!

– Az Osztrák–Magyar Monarchiában születtem. Utána Magyarországon laktam, aztán Csehszlovákiában, majd újra Magyarországon, a második világháború befejezésekor megint Csehszlovákiában, azután pedig a Szovjetunióban.

– Vén csavargó! Mit követett el, hogy mindenhonnan tovább kellett állnia?!

– Kérem én, egész életemben ki se mozdultam a szülőfalumból, Kisszelmencről.

Ő tehát az Osztrák–Magyar Monarchiában született, onnan került Csehszlovákiába, majd Magyarország polgára lett, következett a Szovjetunió, a felbomlása után pedig Ukrajna. Egy kisszelmenci születésű ember tehát úgy is leélhette életét, hogy egész életében a szülőfalujában élt, mégis öt különböző ország állampolgára volt.