A második világháborút az elsőhöz hasonlóan Magyarország a vesztes oldalon fejezte be. Mivel a revízió egyes „felvonásait” Németország segítségével sikerült megvalósítani, ezeket a döntéseket semmissé nyilvánították, és (kisebb módosításokkal) visszaállították a trianoni határokat. Így azok a területek, melyek az első bécsi döntés értelmében Magyarországhoz kerültek, most ismét visszakerültek Csehszlovákiához. Ahhoz a Csehszlovákiához, amelyik a 2. világháború alatt nem létezett, a háború után azonban újra megalakult. Csehszlovákia tehát újból „visszakapta” a (cseh)szlovákiai magyarokat is, akiket azonban kollektív háborús bűnösként kezeltek, elvették az állampolgárságukat, egy részüket kitelepítették.

Csehszlovákia a szovjet érdekszférába került, vagyis idő kérdése volt, hogy a kommunisták mikor veszik át a hatalmat. Ez 1948-ban történt meg, Csehszlovákiában is – hasonlóan a többi kommunista államhoz – egypártrendszer, vezérelvűség, cenzúra, állami kontroll, tervezéses gazdálkodás, államosítás, erőszakos hatalommegtartás, vagyis totális diktatúra alakult ki. Ebbe a helyzetbe kerültek tehát a (cseh)szlovákiai magyarok is. Ami viszont mégiscsak enyhülést hozott számukra, hogy a kommunisták állították le a kitelepítéseket, lakosságcserét, az állampolgárság elvételét, és a többi – Beneš-dekrétumokból következő – magyarellenes intézkedést. Miért tették? Ennyire szerették a csehszlovák kommunisták a magyarokat? Egyáltalán nem. Külső kényszer hatására cselekedtek így, mivel a hidegháború alatt fontos volt, hogy a kommunista államok jó kapcsolatokat ápoljanak egymással, így Csehszlovákia és Magyarország, mint két jó kommunista állam, nem lehetetett egymással ellenséges viszonyban, vagyis rendezni kellett ezeket az ügyeket.

A (cseh)szlovákiai magyarság a diktatúra terhét nyögte, bizonyos lehetőségeik azonban mégiscsak voltak a magyarságukkal kapcsolatban. Megalakult pl. az Új Szó c. napilap, a Madách könyvkiadó, az Irodalmi Szemle c. irodalmi lap, a Magyar Területi Színház, a Csemadok kulturális egyesület. Ezeknek a magyar nyelvű kiadványoknak, intézményeknek azonban el kellett fogadniuk a kommunisták által előírt szabályokat.