Csehszlovákia győztesen került ki a 2. világháborúból, hiszen Beneš londoni kormánya el tudta magát ismertetni a szövetségesekkel, a későbbi győztesekkel. Csehszlovákia a 2. világháború után újraalakult, néhány módosítással visszanyerte a trianoni határokat, de valakiket meg kellett büntetni a 2. világháború miatt. Megbüntették azokat a konkrét személyeket, akik támogatták Hitler politikáját és együttműködtek vele, viszont nem büntették azokat, akik valamilyen formában szembefordultak a nácizmussal. A szlovákokat és cseheket tehát egyénileg büntették, azt mérlegelve, együttműködtek-e a nácizmussal. Csehszlovákia újraalakulásakor nem tartottak rögtön választásokat, nem volt még választott parlament, úgyhogy Beneš ideiglenesen dekrétumokkal, vagyis rendeletekkel irányította az országot. A Beneš-dekrétumokban pedig kimondták, hogy a magyarok és németek nem egyénileg, hanem kollektívan bűnösök a 2. világháborúért. 

A németek kollektív bűnösségét és kitelepítését elfogadták a 2. világháború végén, a potsdami konferencián, arra lehetett hivatkozni. A magyarok miért lettek kollektív bűnösök Csehszlovákiában? Már a 2. világháború előtti Csehszlovákiában is erős volt a félelem, hogy a magyar revíziós törekvések miatt elveszítik a területeik egy részét, és ez az első bécsi döntés értelmében be is következett. Csehszlovákia így azzal vádolta a magyarokat, hogy nem álltak ki Csehszlovákia mellett, és szétverték az országot. Hogy ez ne ismétlődhessen meg, Csehszlovákia célja most már az volt, hogy a magyarokat minél jobban megbüntesse, beolvassza, csökkentse a számukat. Ezért történhetett meg, hogy a Beneš-dekrétumokban a magyarok kollektív bűnössége is benne szerepelt, és erre hivatkozva megfosztották őket az állampolgárságuktól, és elkezdték az országból való kitelepítésüket.