Brunszvik Teréznél, aki az első óvoda alapítója volt a Habsburg Monarchia területén, nem is a magyar-szlovák kettős identitás merül fel kérdésként, hanem a magyar-német. Bár a mai Szlovákia területén, Pozsonyban született, az akkori szlováksághoz való kötődése nem bizonyított. Mivel arisztokrata családból származott, a nevelése is inkább külföldi mintára történt, a németet tekinthetjük anyanyelvének, és bár több nyelven beszélt, magyarul nem tanult meg igazán jól. 1828-ban megalapította Közép-Európa legelső óvodáját Budán, elsősorban a szegényebb gyerekek nevelésére akart összpontosítani. Fokozatosan jöttek létre további óvodák is az ország egyes pontjain, szlovák többségű városokban is. Az óvodákban a német mellett magyarul is tanítottak. Brunszvik Teréz német anyanyelve ellenére is egyre inkább a magyar ügy mellé állt, a magyarokat támogatta az 1848/49-es szabadságharcban is. Az utókor olyannyira beemelte a magyar nemzet nagyjai közé, hogy kiérdemelte a „legnagyobb magyar honleány megnevezést”, sőt Széchenyi Istvánhoz is hasonlították.